Orthotropics: miben különbözik a hagyományos fogszabályozástól?

Évtizedeken át a görbe fogakat egyszerűen balszerencsének tekintették: genetikai hajlamnak, amely foghúzást és fogszabályozót igényel. Mára ez a tinédzserek számára szinte beavatási szertartássá vált. Ennek ellenére egyre többen ismerik fel, hogy az ilyen kezelés súlyosbíthatja az alvási apnoét és a temporomandibuláris ízület diszfunkcióját, egész életre szóló egészségügyi problémákat hagyva maga után. Nézzük meg, hogyan tekint erre a problémára az orthotropics – az arc horizontális fejlődésének módszere, amelyet John és Mike Mew brit orvosok dolgoztak ki –, és miben különbözik a hagyományos fogszabályozástól.

Miért lesznek görbék a fogak?

Bár ebben a blogban már nem egyszer foglalkoztunk ezzel a témával, és részletesen megvizsgáltuk, hogyan hat a helyes nyelvtartás és a felső állcsont az arc szépségére, azok kedvéért, akik nem ismerik ezeket a cikkeket, röviden „átfutjuk” a fő fogalmakat.

A modern ember táplálkozása akár néhány évtized alatt is teljesen megváltozott: szinte egyáltalán nem esszük azt a kemény, szívós ételt, amelyet őseink ettek. A rágást nem igénylő puha ételek bősége csökkentette rágóizmaink munkáját. A gyermekeket nem szoptatják elég ideig, ezért szájszervük nem fejlődik ki, és megzavarodik a csecsemőkori nyelésről a felnőtt nyelésre való átmenet. Felnőtt nyeléskor a nyelvnek erősen a szájpadláshoz kell simulnia. Ebben a helyzetben a nyelv ereje folyamatosan felfelé tolja az arc középső csontját, így széles fogívek fejlődhetnek ki, elegendő hellyel minden felnőtt méretű fog számára. Amikor az arc középső csontja megemelkedik, a felső ajak és az orr közötti távolság is vonzóan lerövidül, a szemgolyók pedig elegendő megtámasztást kapnak. Mindez hatással van az arc növekedésére, és vonzó, háromdimenziós horizontális fejlődést biztosít.

Sajnos, mivel hiányoznak az arc normális horizontális fejlődésének feltételei, sok gyermek arca már kora gyermekkorától lefelé (vertikálisan) kezd nőni. Kialakul a toka, a fáradt tekintetű lapos arc és a zsúfolt fogazat: amikor az arc középső csontja lesüllyed, a felső fogív beszűkül, és a fogaknak egyszerűen nem jut elég hely! Ilyenkor az alsó állkapocs is hátrafelé szorul.

Korunk második nagy problémája a környezet állandóan magas allergénszintje, amely orrdugulást okoz a gyermekeknél. Ha Ön nem tud az orrán keresztül lélegezni, ki kell nyitnia a száját, és le kell engednie a nyelvét az alsó fogakra, ami ismét lesüllyeszti az arc középső csontját, beszűkíti a felső fogsort, és zsúfoltságot okoz. A szájon át lélegzőknél az arc megnyúlik („leesik”), keresztirányú kiterjedése csökken, ami zsúfolt, görbe fogakhoz vezet, és a légutakat is érinti.

A jó orvoslás a probléma okainak feltárását és megelőzését jelenti, nem pedig csupán a tünetek enyhítését és talán a háttérben álló probléma súlyosbítását. Az orthotropics alapítói, John és Mike Mew arra szólítják fel a modern világot, hogy a görbe fogak kezelésében tudományosan megalapozott megközelítést kövessen, amely a megelőzésre és a helytelen fejlődés arcra és légzőrendszerre gyakorolt következményeinek megértésére irányul, ahelyett hogy a következményeket és a tüneteket „kezelné”.

Mi történik ma a fogszabályozásban?

Abban a cikkben, amely arról szól, hogyan károsítja a fogszabályozó az arcot, már láttuk, hogy az ortodontusok csak a fogak kiegyenesítésére összpontosítanak, és figyelmen kívül hagyják az arccsontok, a koponya többi részének és a temporomandibuláris ízületeknek a helyzetét. A fogszabályozó hátra- és lefelé húzza az arc középső csontját, a felső állcsontot, a fent leírt következményekkel. Amikor a zsúfolt fogaknak nem találnak elég helyet a fogíven, a hagyományos ortodontusoknak nem jut eszükbe jobb, mint kihúzni őket. Ez nemcsak az arc szépségének elvesztéséhez vezet, hanem meglehetősen súlyos egészségügyi következményekhez is.

A kilencvenes évek végén John Mew professzor interjút adott a Dispatches című műsornak, és egyértelmű bizonyítékokat mutatott be arra, milyen kárt okoz a fogszabályozó az arcnak. Mary is egy ilyen páciens. Tizenhárom évesen fogszabályozós kezelésen esett át, amely négy fog eltávolításával és a keletkezett rések gumiszalagokkal történő bezárásával járt. A profilfotók egyértelműen mutatják az arca alsó részének károsodását: megváltozott az alsó állkapocs szöge, kialakult az áll, láthatóan csökkent az orr és az alsó ajak közötti távolság, és megváltozott a szájzugok dőlésének iránya. A kezelés a légútjait is beszűkítette, így hajlamossá vált az orrdugulásra. Mielőtt ezeket a visszafordíthatatlan beavatkozásokat elvégezték volna, az ortodontusok nem tájékoztatták őt az alternatíváról (bár lehet, hogy ők maguk sem tudtak róla).

A műsor ikreket is bemutatott: az egyik (fent) fogszabályozót kapott, és kihúzták négy zsúfoltan álló fogát; a másik (a lenti fiú) még időben eljutott Mew professzorhoz, és felső állcsont-tágítással járó orthotropics-kezelést kapott. Mindkét esetben az arc változásait már tárgyaltuk abban a cikkben, amely arról szól, hogyan károsítja a fogszabályozó az arcot, ezért nem ismételjük magunkat, inkább nézzük meg, hogyan néznek ki ezek a fiúk felnőttként.

Míg az ikrek korábban pontosan egyformák voltak (a fényképen az egyik fiú ül), ma két teljesen különböző arcról van szó. A fogszabályozóval kezelt fiatalembernél nagyon feltűnő az arc torzulása, különösen az alsó részen, míg az orthotropics-módszerrel kezelt ikertestvérének vonzó, minden tekintetben harmonikus az arca.

Sajnos Mew professzor jelentős bizonyítékai ellenére a műsor meglehetősen heves reakciót váltott ki a brit ortodonciai körökben. Sőt, számos tanulmány is készült, amely „bebizonyította”, hogy a fogszabályozó nem károsítja az arcot. Mew professzort azonban ismételten kizárták ezekből a vizsgálatokból, és azok nem foglalkoztak az általa felvetett kérdésekkel. Fia, Mike is elmondta egy videóban a YouTube-csatornáján, hogy apjával nagyon durván bántak, és sok sértést kellett elviselnie a hagyományos ortodontusoktól.

Figyelmen kívül hagyták azokat a bizonyítékokat is, amelyek szerint az orthotropics helyes nyelvtartást célzó miofunkcionális gyakorlatai hatékonyak az alvási apnoé megszüntetésében. Röviden: ha az arc megnyúlik és „leesik”, a nyelv elkerülhetetlenül a légutak felé mozdul. A chicagói Stephen Sheldon professzor úgy véli, hogy a gyermekek figyelemzavarát és hiperaktivitását enyhe alvási apnoé okozza, amelyet gyakran nehéz diagnosztizálni. Ma egyre több gondolkodó szakember ért egyet számos országban abban, hogy az arc helyes fejlődése fontos a görbe fogak és a hozzájuk kapcsolódó egészségügyi problémák megelőzésében. Ők olyan orvosok, akik a fogszabályozás és a táplálkozás közötti összefüggéseket, a légutakra gyakorolt hatását és az ínyproblémákat kutatják: a publikációikról ismert Steven Lin, Peter Ungar, Marianna Evans és Buteyko, valamint a Myobrace, az Oral Help Group, a Connecting Heads és a Face Focused csoportok. Ennek ellenére az arc horizontális fejlődése még nem vált általánossá, és a fogszabályozó kezelés probléma esetén továbbra is a tünetek megszüntetésére összpontosít ahelyett, hogy az okokat keresné.

Orthotropics és hagyományos fogszabályozás

Röviden összefoglalva: a hagyományos ortodoncia a fogak fogszabályozóval történő kiegyenesítésekor gyakran hátra- és lefelé húzza a páciens arcát. Az orthotropics elsősorban a felső fogív kiszélesítésére, valamint az arc középső csontjának megemelésére és felfelé mozdítására törekszik. Az orthotropics helyet biztosít a gyermek szájában mind a harminckét fognak. Ennek gyakorlati megvalósításához az orthotropics a szájban viselt Biobloc készüléket alkalmazza a helyes nyelvtartás és a felnőtt nyelés tanítása mellett, amelyet miofunkcionális korrekciónak neveznek. Ez a módszer azonban főként tizenkét év alatti gyermekeknek való (a felnőtteknek a hasonló ortokraniodonciához kell fordulniuk). Ugyanakkor a miofunkcionális gyakorlatok még a felnőtteknek is lehetővé teszik az arc jelentős horizontális fejlődését, bár nekik több erőfeszítést kell tenniük a hatás eléréséhez, mint a gyerekeknek, és ez valamivel több időt is vesz igénybe.

Alkotói szerint azonban az orthotropics fő feladata a gyermekek arcdeformitásainak megelőzésével kapcsolatos tudás és információ terjesztése, valamint a helyes nyelvtartás tanítása gyermekkortól kezdve. Úgy vélik, így az emberek vonzó arcot és széles fogíveket kaphatnak, amelyeken minden fognak elegendő hely jut, és a jövőben elkerülhetnek mindenféle fogszabályozó kezelést.