Gerincferdülés: hogyan fordíthatók vissza a szakaszai? Biomechanikai megközelítés

A gerincferdülés kialakulásának több szakasza van, és attól függően, milyen mértékben görbül a gerinc jobbra vagy balra, a gerincferdülést a négy fokozat valamelyikébe szokás sorolni. A gerinc ilyen kóros görbülete általában tünetmentesen fejlődik, és csak akkor válik érezhetővé, amikor a gerincferdülés már túljutott fejlődésének első szakaszain. Ebben a cikkben biomechanikai szempontból vizsgáljuk meg, miért alakul ki gerincferdülés, és ami a legfontosabb: milyen kezelési módszereket kínál a biomechanika tudománya ahhoz, hogy a gerincferdülés e szakaszain fordított sorrendben haladjunk végig.

A gerincferdülés biomechanikai okai

A fenti fényképen a harmadfokú gerincferdülés biomechanikai kezelésének eredményeit látjuk. Hogyan éri ezt el a biomechanika? Ennek megértéséhez meg kell vizsgálni, miben különbözik a hagyományos orvoslás és a biomechanikai módszerek gerincferdülés-kezelési megközelítése. A hagyományos orvoslás a sérülések mellett a szervezet belső hajlamát – a gyenge hátizmokat és a kényelmetlen testhelyzetben töltött hosszú időt – sorolja a szerzett gerincferdülés okai közé. Az előírt kezelés azonban, amely az izmok erősítésére, masszázsra, sőt manuálterápiára vonatkozó ajánlásokból áll, nem hoz jelentős eredményt. Miért?

Azért, mert a testet mérnöki szemmel vizsgáló biomechanika sokkal szélesebb körben tekint a problémára. Számos – az orvosi szakirodalomban több mint száz – vizsgálata megállapította, hogy a gerincferdülés annak következtében alakul ki, hogy a koponya súlya egyenetlen nyomást gyakorol a gerincre: a fogívekben nem talál megfelelő támaszt, ezért megereszkedik, lezuhan és megcsavarodik. Így hasonló deformáló hatást gyakorol a gerincre, ami jól látható az alábbi animáción és Valerio Natale olasz oszteopata, gyógytornász és poszturológus videójának harmadik percében.

Hogyan okoz gerincferdülést az állkapocs helytelen illeszkedése? (4 szakasz)

Most részletesebben megvizsgáljuk azt a négy szakaszt, amely a koponya helyzetének, a gerinc élettani görbületének és csavarodásának megváltozásához vezet. Logikus a 0. fázis leírásával kezdeni. Ebben a szakaszban a koponyára összpontosítunk, mivel itt kezdődik a gerincferdüléshez vezető folyamat.

A képen látható csontváz rendkívül ritka etalon a természetben, ezért a valós életben általánosan előforduló csontvázformát fogjuk alapul venni. Ilyenkor a fogmagasság az állkapocs valamely részén kisebb-nagyobb mértékben lecsökkent, és megfigyelhető a koponya szerkezetének változása. Az alábbi képen (1. szakasz) például a bal oldali fogak magassága csökkent. Ahogy a bal oldali fogmagasság csökken, a koponya elveszíti támaszát azon az oldalon. A már nem tökéletes csontváz az aszimmetria és a gerincferdülés irányába kezd változni.

A gerincferdülés 1. szakasza

A gerincferdülés 1. szakaszában az egyik vagy másik irányba kényszerűen elhajló koponya aszimmetrikussá válik a test központi függőleges vonalához képest. Ez láncreakciót hoz létre a csontváz többi részében. Miközben a koponya balra ereszkedik, ezen a területen összehúzódnak az arcizmok, ellensúlyként pedig emelkedni kezd a jobb váll. Ennek eredményeként a test teljes jobb oldala emelkedni kezd, és az óramutató járásával megegyező irányba fordítja a medencét. A medence elfordulása felemeli a jobb lábat, és megváltoztatja a jobb lábfej alátámasztását. Az 1. fázisban a tünetek még enyhék, az izomfeszülés nem túlzott, és külsőleg még nem látható.

A gerincferdülés 2. szakasza

A második fázisban a csontrendszer változásai már szemmel is láthatók. Nyilvánvalóvá válik a jelenség lefelé haladó jellege. A koponya balra, az állkapocs azon oldala felé dől, ahol nincs elegendő támasza. A koponya balra dőlésének változása miatt a jobb váll felfelé mozdul. A test jobb oldalának izmai összehúzódni kezdenek, és még tovább fordítják a medencét az óramutató járásával megegyező irányba. A 2. és az 1. szakasz közötti jelentős különbséget az állkapocs dőlésszöge jelenti, amely csökkenti a koponyától való távolságot azon a ponton, ahol hiányzik a fogmagasság. Az állkapocs dőlésének változása miatt az áll-nyelvcsonti izomcsoport és a nyak elülső része aszimmetrikus helyzetet kezd felvenni.

A nem élettani keringés miatt ezek az izomfeszülések számos tünetet kezdenek kiváltani a nyak területén. A test bal oldala megfeszül és görcsössé válik. A koponya dőlésének és süllyedésének előrehaladásával növekszik a csigolyák közötti kompresszió. Végül a medence jobb oldala megemelkedik, és megváltoztatja a lábboltozat szerkezetét. A poszturológusok talpbetéttel javasolják megoldani ezt a problémát, de nyilvánvaló, hogy ez csupán helyi megoldás, mivel a probléma máshol keletkezett. A hagyományos orvoslás a gerincferdülés e szakaszát „a normál tartományon belülinek” tekinti.

A gerincferdülés 3. szakasza

Ebben a szakaszban a test már igen súlyos, külsőleg is látható változásokon kezd keresztülmenni. Ebben a fázisban két jelentős eltérést látunk az előzőhöz képest: 1) a koponya tovább fordul a bal váll felé, miközben az állkapocs eltér a függőleges vonaltól; 2) az állkapocs ismét megváltoztatja dőlését, és a talajjal párhuzamos helyzetbe kerül. Az állkapocs dőlésének változásával a koponya a balra süllyedés miatt tovább forog. Emellett ebben a szakaszban a hátizmok hátrafelé kezdenek nyúlni. Ez vezet a gerincferdülés látható megjelenéséhez. A koponya balra süllyedésével ellentétben a test jobb oldalának izmai görcsbe rándulnak.

Ezen a ponton a hát közepe balra kezd görbülni. Ennek oka, hogy a test bal oldalának összehúzódott izmai magukkal kezdik húzni a gerincet. Ekkor a koponya tömegközéppontja visszatér a saját tengelyére, hogy enyhítse a test jobb oldalán lévő izomfeszülést. Ez a jelenség okozza a gerincferdülést. A bal oldali izmok összehúzódása miatt a medence közben tovább forog az óramutató járásával ellentétes irányba. Ebben az állapotban a váll, a medence és a lábfej vonalai csaknem párhuzamosak. Az ebben a szakaszban fokozódó feszülés, valamint az artériák, rekeszizmok és belső szervek jelentős kompressziója miatt az embernél súlyos pszichológiai tünetek jelentkezhetnek, és a testi tünetek (porckorongsérv, gyomor-bél rendszeri problémák) is fokozódhatnak.

A gerincferdülés 4. szakasza

A gerincferdülés e szakaszában súlyosbodnak az előző fázisban kialakult izomkompenzációk. Amint a fenti képen látható, a koponya továbbra is balra dől. Éppen ezért a test a jobb váll lefelé engedésével talál új kompenzációs módot. A jobb váll leereszkedése két egyidejű és egymással összefüggő jelenségtől függ: 1) a jobb oldali izmok a végsőkig megfeszülnek; 2) a koponya, hogy visszatérjen a tengelyére, fokozza a gerinc görbületét, amely élesen balra hajlik. Mindkét jelenség hozzájárul a jobb váll lesüllyedéséhez. A medence közben tovább forog az óramutató járásával megegyező irányba, és lefelé húzza a bal oldal izmait. Ettől a bal comb magasabbra kerül, és magával húzza a bal lábat, amely így rövidebbé válik a jobbnál. A mellkas és a bordák izomgörcsben összehúzódnak. A nyak izmai feszültek és fájdalmasak. Eltérő hosszúságuk miatt aszimmetrikusan működnek, hiszen alkalmazkodniuk kell a kompenzációs helyzethez. De vajon végig lehet-e haladni a gerincferdülés mindezen szakaszain fordított sorrendben? És ha igen, hogyan?

Biomechanikai kezelés

A gerincferdülés biomechanikai kezelésének több típusa létezik: az egyiket ALF fogszabályozásnak nevezik (eredményeit a fenti fényképen láthatjuk); a második az olasz Starecta módszer (e módszert nagymértékben erősíti a mewing egyidejű alkalmazása). Mindkét módszer a koponya-állkapcsi rendszerre gyakorolt hatással, valamint az állkapocs koponyához viszonyított dőlésének megváltoztatásával kezeli a gerincferdülést. Az ALF szájon belüli készüléket alkalmazó kraniodoncia megszünteti a koponyacsontok torzulásait, az alsó állkapocsra helyezett sínek és kiegészítő technikák segítségével pedig kiegyensúlyozza a test mélyebben fekvő struktúráit. E készüléket Darick Nordstrom amerikai kutató fejlesztette ki a nyolcvanas években, és ez az irányzat a világgyakorlatban kraniodoncia néven ismert.

A Starecta módszer egyedülálló technika a gerincdeformitások megszüntetésére és a test szimmetrikus állapotának elérésére. A módszer ezt a hatást egy speciális, szájon belüli Rectifier készülékkel éri el, amely emelőként működik: az alsó állkapocs hátsó részén lévő nagyőrlőfogakra helyezve megnyújtja a nyak hátsó részét, és megemeli a koponyát. A készülék megfelelő támaszt és központosítást is biztosít a koponyának az alsó állkapocs előtt. Ennek eredményeként a koponya minden vetületben függőleges helyzetbe tér vissza a test központi tengelyéhez képest. A módszert intuitív módon egy Moreno Conte nevű egyszerű olasz férfi dolgozta ki, akinek teste csavarodó összeomlásban volt; Adriana Valsecchi olasz orvosnak a harapás testtartásra gyakorolt hatásáról szóló kutatásaira támaszkodott. A testre gyakorolt hatását az alábbiakban sematikusan és a gyakorlatban is bemutatjuk.

Meg kell jegyezni, hogy az ortokraniodoncia módszerével végzett kezelés kizárólag orvossal lehetséges, míg a Starecta módszert egy meghatározott eljárás szerint önállóan alkalmazzák. Mindkét biomechanikai módszer a gerincferdülés kezelése során a test állkapocsrendszerére hatva olyan eredményeket ér el, amelyeket a hagyományos orvoslás szempontjából lehetetlennek tartanak.