Starecta Rectifier: melyik alkalmazási módot válasszuk?

Ez Moreno Conte, a Starecta módszer alapítójának akkoriban új cikkéből készült fordítás. Mint kiderült, sok ember története az enyémmel azonos vagy ahhoz hasonló. Fontos és örömteli számomra, hogy ez a blog segít az embereknek megérteni, mi történik velük, és elfogadható kezelési módszert választani. Ezért örömmel teljesítem az olvasó kérését: fontos nekem a visszajelzés, magam is érdeklődéssel követem a Starecta minden újdonságát, és remélem, hogy ez az információ azoknak is segít, akik még csak most kezdik fontolóra venni az e módszerrel végzett kezelést.

Rengeteg sín és fogászati szájvédő létezik, amelyeket változó sikerrel számos probléma kezelésére használnak: éjszakai fogcsikorgatás, légzési problémák, hátfájás, stressz, sport és testtartás. A felsorolt problémák mindegyikének megoldására azonban egyedül a Starecta Rectifier sín képes, mert úgy tervezték, hogy aktiválja az állkapocs hátsó részében az úgynevezett „nagyőrlőfog-emelőt”, amely ideális helyzetbe emeli a koponyát és megnyújtja a gerincet. A Rectifier emellett szimmetrikus okklúziós jel létrehozásával hozzájárul az arc szimmetriájához. A sín intenzív alkalmazási módban folyamatosan, kíméletes alkalmazási módban pedig szükség szerint, naponta néhány órán át viselhető. Ebben a cikkben megpróbáljuk megérteni, mit jelentenek ezek, és mi a különbség a két alkalmazási mód között.

Az aktuális készülék a Jaw & Body Rectifier oldalán érhető el.

Mielőtt rátérnénk arra, mi a Rectifier, hogyan működik, és mi a különbség a két lehetséges alkalmazási mód – az intenzív és a kíméletes – között, nagyon fontos megismerkedni az alább említett tudományos cikkel. Részletesen vizsgálja, hogyan szüntet meg a Rectifier rendhagyó módon számos egészségi problémát az emberi test szerkezetének teljes kiegyensúlyozásával. A szóban forgó cikket több ismert tudományos folyóiratban is közzétették, és elolvasása után megérti, miért nem üres ígéret a Rectifier, és miért nem olyan, az állításait beváltani képtelen eszköz, mint a Power Balance készülék és sok más különös eszköz, amely a testtartás, az erő és a szimmetria látszólagos javulását ígéri.

Ebből a cikkből azt is megérti, miért valóban hatékony eszköz a Rectifier a test neuromuszkuláris szimmetriájának elérésére és a gerinc megfelelő állapotba hozására. A cikk címe: Conception of Human Body Biomechanical Balance: Metacognitive Diversity Interdisciplinary Approach. A Starecta módszerről és működéséről már többször jelent meg információ ezen a blogon, a részletek pedig a módszerekről szóló rovatban találhatók.

Másodszor fontos megérteni, milyen mértékű tudományos zavar uralkodik ma a gerincdeformitások okairól. Azt is fontos megérteni, miért nem működik a legtöbb, testtartás javítására szánt sín és szájvédő. A tudományos közösség alapvetően nem ért egyet a gerincgörbületek – gerincferdülés, kifózis és lordózis –, valamint az ezeket kísérő hát- és nyakfájás okairól. Bár léteznek olyan vizsgálatok, amelyek tagadják a kraniomandibuláris működészavar és a testtartás közötti kapcsolatot, számos tudományos tanulmány hangsúlyozza a sztomatognát rendszer, a testtartás és az arcszimmetria közötti összefüggés fontosságát. Lásd például Antonino Cuccia és Carola Caradonna The Relationship Between the Stomatognathic System and Body Posture című munkáját, valamint Olivo, Bravo, Magee, Thie, Major és Flores-Mir szisztematikus áttekintését a fej és a nyak testtartásáról, illetve a temporomandibuláris rendellenességekről.

Amint ezek a vizsgálatok mutatják, az ember gerincének helyzete és arcának szimmetriája a fogazati rendszertől, vagyis a koponya–nyak–állkapocs apparátustól függ. Ezek a vizsgálatok valójában szigorú összefüggést mutatnak a koponya, az alsó állkapocs és a gerinc között. Pontosabban: az emberi test szerkezetét a gerinc állapota határozza meg, amely viszont szorosan kapcsolódik a „szájüregi” rendszerhez: a koponya–nyak–állkapocs apparátushoz, illetve a kraniomandibuláris rendszerhez a nyaki gerinccel fennálló kapcsolatában. Ez a rendszer három fő elemből áll: a koponyából, az alsó állkapocsból és a gerincből.

Az ezen elemek közötti kapcsolat problémáinak megoldására a tudományos közösség számos alternatívát javasolt. Ezek az alternatívák rendszerint a sínek és fogászati szájvédők két nagy csoportjába sorolhatók. Az első csoport kemény anyagból készül, vékony és sima felületű. Az ilyen síneket általában a koponya–nyak–állkapocs rendszer működészavarainak, például a temporomandibuláris rendellenességeknek a kezelésére használják. Vékony kialakításuk miatt csak kis távolságot hoznak létre a felső és alsó fogak között. Ebbe a kategóriába tartoznak a sima felületű Gelb-sínek, valamint a gnatológusok és fogorvosok által készített számos szájvédő. A második csoportba olyan sínek tartoznak, amelyek felszínén rágóbarázdák és csücskök vannak, és nagyobb magasságot hoznak létre a felső és alsó fogívek között; általában gumiból vagy más puha anyagból készülnek. Ide tartozik például a Dr Brux sín és számos sport-szájvédő. Az első csoport példái a következők.

Gelb-sín

Ezt a sínt az alsó fogíven viselik. Egyik jellegzetessége a terápiás helyzetben megformált két fogászati műgyantalemezt összekötő nyelv felőli ív. Okklúziós felületei simák, műgyantarétege pedig vékony.

Michigan-sín

A Michigan-sínt a felső fogíven viselik, és a szemfogak területén kialakított, az oldalirányú harapást szabályozó sávok jellemzik. Kemény fogászati műgyantából készül, okklúziós felületei simák.

Jankelson-ortézis

A Jankelson ortopédiai készüléket az alsó fogívre készítik, és az állkapocs oldalirányú helyzetének, valamint előremozdításának szabályozására új, fogszerű okklúziót rögzít. Ez az ortézis kemény műgyantából készül, amely modellezi a szemfogak kölcsönhatásának érintkezési pontjait és helyreállítja a megfelelő okklúziót.

Farrar-lemez

Ez egy kemény fogászati műgyantából készült, sima okklúziós felületű sín, amelyet a felső fogíven viselnek. Bizonyos esetekben a metszőfogak területén határoló megvastagítással rendelkezik.

Mindezeknek a síneknek az a nagy hátrányuk, hogy hiányoznak belőlük az állkapocs hátsó részében lévő „nagyőrlőfog-emelő” aktiválásához szükséges funkciók. Pedig éppen ez az emelő tartja meg a koponyát és egyensúlyozza ki az okklúziós érintkezési pontokat, hogy megnyújtsa a gerincet és helyreállítsa a helyes testtartást. Sok ilyen sín csupán a nyaki terület, gyakran pedig csak a temporomandibuláris ízületek megtámasztására korlátozódik. E szájvédők egyikének felületén sincsenek csücskök és rágóbarázdák. Ezért a fent említett sínek egyike sem oldja meg az itt tárgyalt gerincdeformitási problémát. Ennek oka, hogy nem tartalmazzák az okklúzió jelentős és tartós megváltoztatásához, valamint a koponya ideális helyzetbe való visszaállításához szükséges valamennyi elemet.

A Gelb- és Michigan-sínek, a Jankelson-ortézis és a Farrar-lemez nem képesek növelni a harapásmagasságot az állkapocs hátsó részében, mert nincs meg a szükséges magasságuk, illetve hiányoznak felszínükről a csücskök és a barázdák. Emiatt ezek a sínek nem biztosítják a szükséges neuromuszkuláris aktivációt. Az állkapocs hátsó részében szükséges magasság, valamint a csücskök és barázdák – az úgynevezett, kondiláris alakú fogakkal kialakított kétoldali kiegyensúlyozott Gerber-okklúzió – nélkül nem jön létre a „nagyőrlőfog-emelő” hatása, így a koponya sem tud visszatérni a helyes helyzetbe. Ezek a fogászati sínek ráadásul nem rendelkeznek azzal az alkalmazott funkcióval, amely az okklúzió szabályozása érdekében az alsó állkapocs előretolására készteti az embert. A Rectifier aktiválásakor az alsó állkapcsot kissé előre kell mozdítani; az állkapocs hátsó részében kialakított emelő hatására az tizenöt nap alatt hátrafelé mozdul, felfelé tolva a koponyát.

Melyek a Rectifier azon fő funkciói, amelyek lehetővé teszik számára mindezen feladatok ellátását? A Rectifier sín négy fő elemmel rendelkezik, amelyek univerzálissá teszik. A sikeres kiegyensúlyozáshoz ismerni kell mind a négy elem valamennyi funkcióját, mert ezek jelentik a Starecta módszer sikerének kulcsát:

1. a sín magassága, amely további fogmagasságot hoz létre a nagy- és kisőrlőfogak területén;
2. az alsó állkapocs körülbelül 2 mm-rel történő előremozdítása a szokásos okklúzióhoz képest;
3. az alsó állkapocs középre igazítása;
4. a kondiláris alakú fogakkal kialakított kétoldali kiegyensúlyozott Gerber-okklúzió hatásának létrehozása: rágóbarázdák és szájpadlási csücskök a sín felszínén.

A sín e négy funkciója a következő hatásokat eredményezi:

1. a Rectifier által a nagy- és kisőrlőfogak területén létrehozott magasság a koponya felfelé tolásához szükséges;
2. az alsó állkapocs előremozdítása szükséges ahhoz, hogy az „emelő” hatása hátrafelé tolja a koponyát;
3. az alsó állkapocs középre igazítása az arcszimmetria eléréséhez szükséges;
4. a csücskök és barázdák, vagyis a foglenyomatok szükségesek ahhoz, hogy a neuromuszkuláris jelet továbbítsák a testnek.

Ezek a funkciók a testtartás típusától és a Rectifier által kiváltott érzettől függően változhatnak. Fontos, hogy mind a négy funkció egyszerre működjön, így biztosítva a „nagyőrlőfog-hatást”, amely kiegyensúlyozza a harapást, felfelé tolja a koponyát és közben megnyújtja a gerincet. A Rectifier felső és alsó felszínén lévő csücskök és barázdák a készülék magasságával együtt aktiválják az állkapocs hátsó részében a „nagyőrlőfog-emelőt”, arra ösztönözve a testet és a gerincet, hogy megnyúljon és kiegyenesedjen, helyreállítva a szimmetriát és az egyensúlyt. A „nagyőrlőfog-emelő” ellensúlyozza az állkapocs hátsó részében hiányzó fogmagasságot, és így kiegyensúlyozza a testet. Ez a kulcsa az olyan gerincdeformitások megszüntetésének, mint a gerincferdülés, a nyaki és ágyéki lordózis, a háti kifózis, a lesüllyedt fej és a felhúzott vállak, a nyaki problémák, valamint számos olyan tünet, mint a hátfájás, a légzési problémák, továbbá a belső szervek, a rekeszizom, az idegek és az artériák összenyomódása.

Hogyan hat a Rectifier a testre?

Az általánosan elfogadott nézet szerint a koponyát kizárólag az első nyakcsigolya, az atlasz tartja, a hozzá kapcsolódó izmok stabilizáló hatásának köszönhetően. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk. Hogyan engedhetné meg a bölcs természet, hogy a koponya, a test legnehezebb része, egyensúlyát vesztve álljon az első nyakcsigolyán? Ha így lenne, életünk során már sokszor kitörtük volna a nyakunkat. A természet nem ennyire unalmas; mi vagyunk unalmasak, mert nem értjük koponya–állkapocs rendszerünk egyszerű biomechanikáját. Fejünk ugyanúgy támaszkodik az első nyakcsigolyára, mint a jobb és bal fogív elülső részének két fontos érintkezési pontjára. Ezt valóban nem könnyű megérteni: hogyan segíthet az alsó állkapocs az atlasznak, ha a koponya alatt felfüggesztett csont? És ha az alsó állkapocs folyamatosan mozog a beszédhez és a rágáshoz, hogyan játszhat ilyen fontos szerepet a fej megtartásában és stabilitásának biztosításában?

A lényeg az, hogy az alsó állkapocs a nyelési szakaszban biztosítja a koponya stabilitását; ezt a mozdulatot az ember naponta 1500–2000 alkalommal, öntudatlanul végzi. Az alsó állkapocs dinamikusan támasztja a koponyát, lehetővé téve, hogy az kiegyensúlyozott állapotban maradjon az atlaszon. E rendszer jobb megértéséhez olvassa el a Jaw & Body harapás testtartásra gyakorolt hatásáról szóló cikkét. A Rectifier az egyetlen fogászati sín, amely az izmok erejét és az okklúziós jeleket használja fel a koponya megtámasztására és az izmok kiegyensúlyozására.

Hogyan működik a Rectifier?

A Rectifier lehetővé teszi a száj összezárását, miközben kissé előremozdítja az alsó állkapcsot, és növeli a felső és alsó állkapocs közötti távolságot a nagy- és kisőrlőfogak területén. Nyeléskor, vagy amikor egyszerűen csukva tartja a száját, az alsó állkapocs a szokásos okklúziójában marad. A Rectifier az alsó állkapcsot kissé előrébb helyezve új okklúziót hoz létre. Ebben a szakaszban a Rectifier által stabilizált alsó állkapocs nem tud visszatérni szokásos okklúziójába. Abban a pillanatban, amikor az alsó állkapcsot a Rectifier felületén kialakított okklúziós érintkezési pontok a koponyához képest új helyzetben rögzítik, kénytelen hátrafelé húzni a koponyát, megemelni és magasabb helyzetben megtartani.

Ennek eredményeként minden erőfeszítés nélkül olyan érzés keletkezik, mintha a fejet felülről támasztanák. Egyszerűen fogalmazva, a Rectifiert viselő emberek úgy érzik, mintha a fejük kissé az alsó állkapcson „állna”. Emellett nyúlást éreznek a gerincükben, a vállukban és a csuklyásizmukban, valamint a mellkasuk tágulását. Rágókészülékünk nagyon erős izmokból áll, ilyen például a nyelv és a rágóizmok; kedvező működés esetén ezek képesek kiegyenesíteni a hátat és kiegyensúlyozni a testet.

Hogyan hat a Rectifier az arc és a test szimmetriájára?

A Rectifier aktiválásakor a fogakat a test egy meghatározott helyzetében termoplasztikus anyagba nyomják. Az anyag ezután megkeményedik, és új okklúziót hoz létre. Ez az új okklúzió szimmetrikussá teszi a fogívek teljes felszínén eloszló erőket, mert a termoplasztikus anyag kitölt minden rést és minden olyan területet, ahol kisebb a fogak nyomása, így újrateremti a szimmetrikus okklúziót. Ennek következtében a rágóizmok, a halántékizmok, a nyak elülső részének valamennyi izma, a nyelv és az egész rágókészülék – a szemizmokat is beleértve – szimmetrikusan kezd működni. Amikor a száj és a fej valamennyi izma szimmetrikusan kezd dolgozni, szimmetrikusabb helyzetbe mozdítják az arc lágyszöveteit: a bőrt, az izmokat, a fasciát és a porcot.

Az újonnan rögzített okklúzióból származó neuromuszkuláris jelek a nyelés során a nyelvcsonton és a nyakizmokon át a mélyebben fekvő struktúrákhoz jutnak, így ez a folyamat az egész test izmaira hat. A Rectifiert használók körében az egyik leggyakoribb érzet a kar erejének növekedése, valamint a gerinc, a has és az egész törzs stabilitásának javulása. Mindazonáltal annak megértésére, mennyire erősek ezek az érzetek, az a legjobb módszer, ha saját maga próbálja ki a Rectifiert.

Az intenzív és a kíméletes alkalmazási mód közötti különbségek: melyik a jobb?

Két út áll az előtt, aki a Rectifier használata mellett dönt: az intenzív és a kíméletes alkalmazási mód. E két alkalmazási mód fő különbsége lényegében a Rectifier viselési idejében és az ennek eredményeként kiváltott hatásokban rejlik. A Starecta néhány évvel ezelőtt nagyon radikális módszerként született meg: az eredeti módszer szerint minden test-„kiegyensúlyozónak” napi huszonnégy órán át kellett viselnie a Rectifiert, és csak erős kellemetlenség esetén vehette ki néhány órára. Így a szervezet megszakítás nélkül jutott el a biomechanikai testtartási egyensúly hatásáig. Idővel azonban megértettük, hogy vannak, akik nem akarják radikálisan alkalmazni a Starectát, ugyanakkor szeretnék kihasználni bizonyos előnyeit. Ezért dolgoztuk ki a kíméletes alkalmazási módot. A kíméletes alkalmazási mód néhány órán át ideiglenes támaszt nyújt a szervezetnek: edzés közben, a hátfájás csökkentésére, éjszakai fogcsikorgatás esetén, a légzés javítására és így tovább. Most nézzük meg e két alkalmazási mód előnyeit és hátrányait.

Intenzív alkalmazási mód: előnyök és hátrányok

A Rectifier folyamatos viselése hatalmas előnyöket biztosít a test kiegyensúlyozásában, de vannak hátrányai is.

Előnyök

1. A Rectifier intenzív alkalmazási módban való viselése számos olyan tünet megszüntetését teszi lehetővé, amelyről korábban elképzelhetetlen volt, hogy hagyományos kezelési módszerekkel megszüntethető legyen.
2. Az intenzív alkalmazási mód még arra a néhány órára is biztosítja a test stabilizálását és megerősítését, amikor a Rectifier nincs a szájban. Emellett lehetővé teszi a test teljes kiegyensúlyozását.
3. Az intenzív alkalmazási mód három–öt éven belül teljesen egyenes, stabilizált és kiegyensúlyozott test elérését teszi lehetővé. Szó szerint megváltoztatja a testet, megszüntetve a fájdalmat okozó és bizonyos mozgásokat korlátozó izomcsavarodásokat és romboló feszüléseket.
4. A sín három–öt éves viselése és a fogszabályozási munka befejezése után szervezetének többé nem lesz szüksége a Rectifierre. A fogszabályozási munka elkerülése érdekében a sín éjszaka használható.

Hátrányok

Az intenzív alkalmazási mód esetén naponta tizenhat–huszonkét órán át kell viselnie a Rectifiert, hogy az eredmény fennmaradjon, és a test kiegyensúlyozása mindaddig folytatódjon, amíg a test teljes szimmetriát nem ér el. Súlyos lordózisban és kifózisban szenvedőknél üres tér alakul ki a felső és alsó állkapocs között, a nagy- és kisőrlőfogak területén. Ezt a fogmagasság hiánya okozza, és a Rectifier tölti ki. Ennek oka, hogy az ideálisabb függőleges helyzetbe állított koponya magasabban van, mint korábban, és megnyújtja a gerincet. Ez hoz létre némi teret a nagy- és kisőrlőfogak területén, mert megváltozik a koponya alsó állkapocshoz viszonyított dőlése.

Az is lehetséges, hogy a Rectifier állandó nyomásának ereje az intenzív alkalmazási mód során néhány milliméterrel betolja a fogakat. Az intenzív alkalmazási mód alatt az alsó állkapcsot ideiglenesen kissé előremozdítják, hogy a test a lehető legnagyobb előnyt nyerje a kiegyensúlyozásból, és biztosítsák az emelőhatást az állkapocs hátsó részében, különösen a II. osztályú harapási csoportnál. A kiegyensúlyozás végén az állkapocs visszatér normális helyzetébe. Mivel a Rectifier megszünteti a test csavarodásait, a fogak kismértékű elmozdulása lehetséges. A koponya helyzete a Rectifiertől függ, amely dekompressziót hoz létre és megszünteti a testben meglévő valamennyi feszülést. E folyamat során megtörténik az idegek, artériák, vénák és belső szervek dekompressziója. A test szó szerint úgy „csavarodik le”, mint egy palack kupakja. Ám éppen a Rectifier folyamatos munkája okozhat kisebb fogelmozdulásokat, amelyek a kiegyensúlyozás után fogszabályozási munkával könnyen megszüntethetők.

Kíméletes alkalmazási mód: előnyök és hátrányok

A kíméletes alkalmazási mód azoknak felel meg, akik a Starectát hátrányok nélkül szeretnék használni, mert lehetővé teszi, hogy a Rectifier szinte minden előnyét megtapasztalják. A kíméletes alkalmazási mód ideális az éjszakai fogcsikorgatásban szenvedőknek vagy azoknak, akiknek légzési problémáik vannak. Azok számára is ideális, akik javítani szeretnék az edzőteremben elért teljesítményüket. Nagy előnyt jelent, mert akkor biztosít stabilitást és szimmetriát a testnek, amikor arra a legnagyobb szüksége van. A kíméletes alkalmazási mód lehetővé teszi, hogy az izmok a sín viselése közben megtartsák stabilitásukat és szimmetriájukat, és kiegyensúlyozza a testtartást; amint azonban kiveszi a szájából, a test mindenféle változás nélkül visszatér eredeti helyzetébe. Ezért ajánlják a Rectifiert azoknak, akik még haboznak. Kíméletes alkalmazási módban a Rectifier akkor használható, amikor szükségét érzi.

Előnyök

A kíméletes alkalmazási mód lehetővé teszi a test azonnali kiegyensúlyozását és a testtartás természetes biomechanikai módszerrel történő javítását. Képes lesz egyenesen állni anélkül, hogy egyáltalán gondolna rá, és minden erőfeszítés nélkül. Ez azonnal növeli az erőt az egész testben és annak valamennyi izmában, mert az erő ilyenkor egyenletesen és kiegyensúlyozottan oszlik el az izomcsoportok között. Ha például egyik végtagja gyengébb a másiknál, vagy testének bármely része – akár az egyik szeme – kisebb a másiknál, a Rectifier behelyezése azonnal segít kiegyenlíteni és egyensúlyba hozni teste valamennyi izmát. Ez rögtön lehetővé teszi számos tünet megszüntetését: az előredőlő koponya okozta nyakfájást, a felhúzott vállakat, az arc aszimmetriáját, a felső és alsó hát fájdalmát, a háti kifózist, a nyaki és ágyéki lordózist, az artériás problémákat, a trombózist, a fülcsengést, a légzési problémákat és az éjszakai fogcsikorgatást, az izomgörcsöket és így tovább.

A Rectifier behelyezése sokkal hatékonyabb edzőtermi edzést tesz lehetővé. Azok, akik edzés közben viselik, nagyobb súlyokat használhatnak, és szimmetrikusan, több ismétléssel végezhetik a gyakorlatokat. Ez az alkalmazási mód abban is segít, hogy tudatosabban érzékelje saját testét és a helyes testtartás érzetét, valamint testi szinten értse meg, miért szenvedett annyira az összenyomódott izmok, inak és idegek miatt. A kíméletes alkalmazási mód nem hoz létre üres teret a szájban.

Hátrányok

A test kiegyensúlyozása kíméletes alkalmazási módban csak addig tart, amíg a Rectifier a szájban van. Eltávolítása után a sín hatása megszűnik, és csupán az addig elért csekély változásokat megtartva tér vissza megszokott testhelyzetébe. Ezért a kíméletes alkalmazási mód azoknak a legjobb választás, akiknek nincsenek súlyos egészségi problémáik, így nincs szükségük azok megszüntetésére vagy testük alakjának megváltoztatására. A kíméletes alkalmazási mód azonban még ebben az esetben is lehetővé teszi számos tünet megszüntetését és az edzőtermi teljesítmény javítását. Mindenesetre azoknak, akik még kissé bizonytalanok, a kíméletes alkalmazási módot ajánlom. Ez lehetővé teszi a fiziológiailag helyes testtartás nyújtotta jóllét érzésének jobb megértését, a magasabb energiaszint és számos betegségtünet enyhülésének megtapasztalását, mindezt bármilyen kockázat nélkül. A kíméletes alkalmazási mód nélkülözhetetlen a kezdőknek és a bizonytalanoknak, és ez a legjobb módja annak, hogy valaki elkezdje és jobban megismerje saját testét.

Ugyanakkor, ha a kíméletes alkalmazási módban kezdte, bármikor áttérhet az intenzív alkalmazási módra, teljesen kiegyensúlyozhatja testét, és megszerezheti az összes kívánt előnyt.

Frissítés, 2019. szeptember 20.

Mivel a Starecta módszer alapítójának ezt a cikkét több mint másfél éve fordítottuk le, akkor még nem álltak rendelkezésünkre beszámolók a sín kíméletes viselési módjáról. A résztvevők tapasztalatai alapján most már elmondhatjuk, hogy a kíméletes alkalmazási mód nem minden esetben megfelelő: eleinte a temporomandibuláris ízületek megkapják a szükséges támaszt, majd amikor a sínt pihenés céljából eltávolítják, elveszítik azt. Ez kedvezőtlenül hathat az ízületekre és az ízületi korongokra. Ez például körülbelül húsz emberből kettővel történt meg. Ezért előnyösebb lehet a sín folyamatos viselése intenzív alkalmazási módban. Ez is kényes kérdés, mert intenzív átépülés közben a szervezet nagyon elfáradhat, és továbbra is időt kell adni neki a pihenésre. Döntse el saját maga.

Olvassa el: Hogyan egyenesítsük ki a gerincet: a Starecta módszer.

Olvassa el: Starecta: gyakran ismételt kérdések.