Előretolt fejtartás: hogyan korrigáljuk biomechanikailag a problémát

Előretolt fej, felhúzott vállak, görnyedtség, előretolt has, még akkor is, ha valaki fiatal és elég vékony – manapság ez nagyon gyakori probléma. A modern társadalomban rengeteg elmélet magyarázza a rossz testtartás és a diszharmonikus testhelyzet okait – az ülő életmódtól, az egész napos üléstől és a mobiltelefonok túlzott használatától egészen a pszichológiai megnyilvánulásokig. E testtartási problémák valódi, mögöttes okát azonban ritkán említik. Mi ez az ok, és hogyan lehet biomechanikai módon megbirkózni vele – ezt próbáljuk megfejteni ebben a cikkben.

Izomgyengeség vagy valami más?

Nem véletlenül nézed ezt a képet. De egy kicsit később elemezzük. Addig is derítsük ki, miért nőtt az utóbbi évtizedekben a nyugati társadalomban a gyenge testfelépítésű, előretolt fejű emberek száma. Egyébként sokan főként esztétikai okokból keresik e probléma megoldását, megfeledkezve arról, hogy a szépség mindenekelőtt egészség.

Ennek oka, hogy az előretolt fej azt jelenti: képtelenek vagyunk a koponyát a test függőleges tengelyén tartani, és minden egyes centiméter után, amennyivel a fej előreesik (amikor nincs megfelelő egyensúlyban a testtel), az egész szerkezetnek további két kilogramm súllyal (a koponya súlyával) kell megbirkóznia, amelyet ellensúlyozni szükséges. Ebben az esetben a terhelés a hát és a nyak izmaira nehezedik; azok ellensúlyként kezdenek működni, hogy kompenzálják a fejnek a test függőleges tengelyétől való elmozdulását. E tartós feszültségben a hát és a nyak izmai túlzott terhelésnek vannak kitéve. Ez a nyak mozgékonyságának csökkenéséhez, izomfájdalomhoz, migrénhez, tenziós fejfájáshoz, a nyakcsigolyák szerkezetének megváltozásához és a csigolyaartéria összenyomásához vezet, annak minden, az agyi vérkeringést érintő következményével.

De hol van az a kiváltó ok, amely a fejet elmozdítja a test függőleges tengelyéről? A modern orvostudomány ezt az előretolt fejtartást nyaki lordózisnak nevezi, és sok orvos úgy véli, hogy a test izmainak gyengesége (amely szerintük a nyakcsigolyák elváltozásait okozza), krónikus stressz vagy akár a gyermekkori érzelmi trauma izomfeszülésben való megnyilvánulása idézi elő. Kezelésként arra biztatják az embert, hogy speciális gyakorlatokkal erősítse ezeket az izmokat, lazítsa őket masszázzsal, vegyen részt manuálterápián, „tanuljon meg ellazulni”, „ne idegeskedjen”, általában véve dolgozza fel gyermekkori traumáit pszichoterapeutával, továbbá folyton emlékeztesse magát, és akaraterővel „tartsa magát egyenesen”.

Bizonyára már mindezt kipróbáltad, és megtapasztaltad az ilyen intézkedések teljes „hatékonyságát”. A fej előresüllyedésének valódi okait keresve megpróbálunk azokhoz a kutatásokhoz fordulni, amelyeket a világ különböző országaiban legalább néhány évtizede végeznek gondolkodó és figyelmes ortopéd szakorvosok, poszturológusok, oszteopaták, fogorvosok, kraniodontológusok és más területek orvosai. Ők mindenekelőtt arra hívják fel az orvostudomány figyelmét, amit az már elfelejtett: az emberi test egységes, oszthatatlan rendszer, amelyben az egyik elem függ a másiktól, és kölcsönhatásba lép vele. Ezek az orvosok ezért tágabb perspektívából tekintenek a test szerkezetére. Próbáljunk mi is így tekinteni rá.

Craniofacialis fejlődés

A blog rendszeres olvasói már ismerik azt a biomechanizmust, amely a koponyát a nyakon tartja. Röviden: a koponyát dinamikus alsóállkapocs-rendszer támasztja meg az utolsó nyakcsigolyán, az atlaszon. Az elülső támasz a fogak teljes záródásának szakaszában jön létre, amikor nyelőmozgást végzünk (amit naponta akár kétezerszer, önkéntelenül teszünk). Ebben a pillanatban az alsó állkapocs helyzetének „lenyomata” a nyelvcsonton és a nyak elülső részének összetett izomrendszerén keresztül továbbítódik a test alatta fekvő szerkezeteibe. Az alsó állkapocs három síkban elfoglalt helyes helyzete ezért az egészséges gerinc és a függőleges fejtartás kulcsa.

És még nincs vége! Az alsó állkapocs helyzete, amely biztosítja a fej függőleges tartását, csupán egy darabja az összkép „kirakósának”. Az alsó állkapocs helyzete ugyanis mindig a felső állkapocsétól függ – az úgynevezett maxillától, az arc központi csontjától, amely egészen a szemüregekig ér, és meglehetősen mélyen benyúlik a koponyába.

Vízszintesen fejlett (előre és felfelé mozdult) maxilla esetén biztosított az alsó állkapocs minden irányú szabad mozgása. Ha a maxilla lefelé húzódik és hátratolódik (függőleges fejlődés), hátul az alsó állkapcsot is blokkolja. A hátratolt alsó állkapocs pedig, mint tudod, elindítja a fej előresüllyedésének és a nyaki gerinc megváltozásának elkerülhetetlen folyamatát, az első nyakcsigolyától, az atlasztól kezdve. Ez sematikusan az alábbi képen látható:

A blog oldalain már többször beszéltünk arról, hogy a híres brit orvosok, John és Mike Mew kutatásai szerint a maxilla függőleges fejlődése (süllyedése) nem genetikai hajlam, hanem csupán annak következménye, hogy csecsemőkorban kevés volt vagy teljesen hiányzott a szoptatás; emiatt nem fejlődnek ki megfelelően a gyermek szájának izmai, beleértve a mély nyelvizmok erejét és a nyelv helyes szájüregi helyzetét. Röviden: amikor a nyelv a gyökerétől a hegyéig helyesen, a szájpadláson helyezkedik el, a test legerősebb izmának köszönhetően belülről előre és felfelé tolja a maxillát:

Ha a maxillát belülről nem éri folyamatosan a nyelvnek ez az erőhatása, fokozatosan hátra és befelé süllyed. A maxilla süllyedésének ezt a folyamatát a mai embernél súlyosbítja az őseink által fogyasztott kemény, szilárd ételek megfelelő mennyiségének hiánya. Mint már láttuk, a lefelé mozduló maxilla fokozatosan hátul az alsó állkapcsot is blokkolja. Ez a folyamat pedig a fej egyre nagyobb mértékű előresüllyedéséhez vezet. Most már érted, miért került ide az első kép Brad Pittről és Edward Nortonról, akik együtt játszottak a „Harcosok klubja” című filmben.

Nézd meg újra a képet: figyeld meg Brad Pitt vízszintesen kiterjedt, előre és felfelé helyezkedő maxilláját, amely lehetővé teszi, hogy alsó állkapcsa előretolt, vízszintes helyzetben legyen; ez függőlegesen tartja a fejét, és kitűnő testtartást teremt. Hasonlítsd össze Edward Norton arcfejlődésével: nála lefelé megnyúlt és hátratolódott a maxilla, hátul blokkolt az alsó állkapocs, ennek eredményeként előretolt a fej, és ehhez illő, „görnyedt” a testtartás. Ugyanezt láthatod a hatvanas évek amerikai pin-up lányainak fényképén: testfelépítésük minden különbsége pontosan az arcfejlődésük eltéréséből ered – az arc központi csontjának vízszintes helyzetéből, illetve függőlegesen lefelé nyúlásából.

És még több példa!

Mielőtt áttérnénk a probléma biomechanikai megoldási módszereire, pusztán az érdekesség kedvéért nézzük meg orosz hírességeink fej- és maxillahelyzetét ábrázoló fényképeket.

A férfias színész, Danila Kozlovszkij a függőleges fejtartás és a kitűnő testtartás szemléletes példája. A nagyszerű humorista, Pavel Volja minden belső bája ellenére – finoman szólva – görnyedt. A feje erősen előretolódik. És milyen az arcfejlődésük?

Nagyjából ugyanolyan, mint Pitté és Nortoné. Danila Kozlovszkij maxillája előretolódik, biztosítva az alsó állkapocs szabad mozgását; nála az is férfiasan, vízszintesen előrenyúlik. A sármos Pavel Volja megnyúlt, hátratolódott maxilla tulajdonosa, hátul blokkolt alsó állkapoccsal és – amint láthatod – azon torlódott fogakkal. Már láttuk, milyen következményekkel jár az arc központi csontjának ez a helyzete a fejre és általában a testtartásra: Danila feje függőleges, Pavel Voljáé erősen előretolódik. Nézzük meg az orosz–ukrán hírességek „szebbik felének” képviselőit is: Vera Brezsnyeva énekesnőt és az extravagáns színésznőt, Renata Litvinovát.

Vera feje ideális függőleges helyzetben van a test központi tengelyéhez viszonyítva. Renatánál ez nincs teljesen rendben – a filmekben láthatjuk, mennyire görnyedt. Ez persze csak sajátos bájt kölcsönöz neki, de vajon mennyire tesz jót az egészségének? Ha alaposan megnézzük mindkét nő arcszerkezetét, azt látjuk, hogy Vera Brezsnyeva maxillája ismét csak előre és felfelé helyezkedik el, az arc középső része rövid, az alsó állkapocs pedig vízszintes. Renatánál az arc központi csontja lefelé és hátrafelé nyúlik, és ismét hátul blokkolja az alsó állkapcsot (a sztár néhány fényképén látható az alsó fogak torlódása). Azt pedig már fent világosan láttuk, hogyan befolyásolta ez az arcfejlődés a két híresség fejtartását.

A probléma biomechanikai korrekciója

Kételkedtem abban, hogy sokadszor is leírjam-e a maxilla előremozdításának biomechanikai módszereit, kifárasztva rendszeres olvasóimat, végül azonban úgy döntöttem, hogy néhány friss fényképpel kiegészítve röviden megismétlem a fő tételeket. Tehát:

1. Miofunkcionális gyakorlatok (mewing), szájon belüli archúzás

A miofunkcionális korrekció a nyelv izmainak gyakorlatait és a helytelen rágási, illetve nyelési szokások megváltoztatását foglalja magában; ez lényeges része a John és Mike Mew doktorok által kidolgozott ortotropiának, vagyis az arc vízszintes fejlesztésére irányuló irányzatnak (egyesek az alkotói után mewingnak is nevezik ezt a technikát). Minden részletével együtt leírja a mewingról szóló cikk. A mewing lényege az arcizmok „újratanítása” és normális működési mintáik újbóli kialakítása, még akkor is, ha gyermekkorodban kedvezőtlen körülmények között fejlődtek.

A következő fotón a vízszintes arcfejlesztés, az ortotropia hatalmas rajongója, egy híres amerikai blogger látható. Igaz, a miofunkcionális korrekció mellett a felső állkapcsát tágító Biobloc szájüregi készüléket is használt, mivel korábban a fogszabályozás során eltávolították a szemfogait. A mewingot azonban szünet nélkül végezte, saját leírása szerint „megszállottjává vált”. Óriási különbséget látunk a srác maxillájának, ennek köszönhetően pedig egész fejének helyzetében. Profilból sokaknak úgy tűnhet, hogy még mindig „nem elég vízszintes” – ezért mutatjuk a szemből készült képeket is, hogy megértsd, eredetileg mennyire szó szerint hátrafelé fordult ennek az embernek a maxillája. Véleményem szerint kitűnő eredményeket ért el.

Olvasóm, a tizenhat éves Victor másfél hónapnyi mewing alatt érte el ezt az eredményt az arcszerkezetében. Nézd meg a fejtartását és a nyaki terület változásait!

Íme a srác eredménye mindössze három nap után, amely alatt százszor nyelt helyes nyelvhelyzettel a McKenzie-féle állbehúzó gyakorlatban százszor (e három nap folyamán). Csak nézd meg, mennyire megváltozott a fejtartása!

Szinte ugyanezt látjuk a tizenkilenc éves argentin Gero példáján! Amikor az arcszerkezet előre és felfelé mozdult, javult a srác nyakának statikája. Az eredmény mindössze három hét szájon belüli archúzás után született (elnézést az első két fotó minőségéért – Gero privát üzenetben, archív jegyzetként küldte el őket). Egyébként a srác néhány centiméterrel magasabb lett, de a képeket a fejtető vonalához igazítottam, hogy azonos szinten világosabban látszódjanak a változások:

Valeria 45 éves. Ezt az eredményt két és fél hónapnyi mewinggal és szájon belüli archúzó technikákkal érte el. A nő arcszerkezete még ilyen rövid idő alatt is előremozdult, ő pedig azonnal észrevette a nyaki gerincében bekövetkezett változásokat!

Szemből még nyilvánvalóbban láthatjuk a változásokat:

Ha korábban Victoria feje kénytelen volt előretolódni, a második összehasonlító fényképen már sokkal egyenesebb! Azt is látjuk, mennyit javult a nyak statikája és esztétikája!

2. Kraniodontológia

Aki már belefáradt abba, hogy a kraniodontológiáról halljon, átugorhatja ezt a részt; aki viszont most hall róla először, annak röviden elmondom, hogyan éri el a fenti fényképen bemutatott eredményeket. A kraniodontológus a beteg felső állkapcsával dolgozik: kiegyensúlyozza annak helyzetét, és a szájüregi ALF (vagy más) készülékkel korrigálja a koponya torzulásait. Az alsó állkapcson az esettől függően ortéziseket, helyreállító felépítést, valamint más ortopédiai és fogszabályozási eszközöket és technikákat használnak. A kraniodontológia fontos része a craniosacralis oszteopátia.

3. Starecta-módszer

Sokan valószínűleg már láttátok ezeket a fényképeket a blogon. Annak ellenére, hogy az olasz Starecta-módszer közvetlenül nem tolja előre a maxillát, a szájüregi Rectifier sín különleges technológiájának köszönhetően tökéletesen visszaállítja a koponya függőleges helyzetét a test központi tengelyéhez képest.

Úgy tűnhet, hogy a lány első fényképen látható fejtartását egyszerűen különleges szögből örökítették meg, valójában azonban ez kényszertartás volt. A beteg egész testtartása és a sín használata előtt, illetve után készített röntgenfelvételei megtekinthetők a Starecta Community egyik archivált beszélgetésében. A lány szerint a módszer megmentette az életét (az esztétikailag előnytelenül előretolt fej mellett számos neurológiai problémája is volt). Mindazonáltal egyes betegek, akiknek a maxillája fogszabályozás után erősen ellapult vagy elcsavarodott, és akik kitűnő eredményeket érnek el a test kiegyensúlyozásában, valamint a fejnek a test központi tengelyéhez viszonyított függőleges helyzetbe való visszaállításában, a sín mellett szükség esetén mewingot is végeznek, vagy ALF-készüléket használnak a felső állkapcson, ami lehetővé teszi, hogy a maxillát még előrébb mozdítsák.

Röviden összefoglalva azt szeretném mondani, hogy a maxilla helyzetének korrekciójára és a fejnek a testhez képest függőleges helyzetbe való visszaállítására választott módszertől függetlenül az eredmény nemcsak abban segít, hogy esztétikailag jól nézz ki, hanem abban is, hogy szemtől szembe nézz az élet nehézségeivel, ne hajolj vagy rejtőzz el előlük, és a szó legszorosabb értelmében emelt fővel élj.