Egy rendszeres olvasónk nagyon érdekes videót küldött nekem, amely világosan bemutatja a TMD kialakulását és kezelését. Ezért az az ötletem támadt, hogy ennek alapján képes történetet készítsek az állkapocsízületről, amely sokaknak segít megérteni, mi történik velük. Még egy ilyen nagyszerű videóban is túlzottan leegyszerűsítve mutatják be azonban a kezelési folyamatot, ezért egyes képekhez magyarázó betéteket fűztem olyan világszínvonalú szakemberek véleménye alapján, akik valódi sikereket értek el a TMD kezelésében.

Fájdalom. Mindig valahol összpontosul. Fejfájás, hátfájás, merev nyak. Amikor az ember fájdalomtól kezd szenvedni, az hatalmas hatást gyakorol az életére. Ha a fájdalom krónikussá válik, a test normális működéséhez óriási mennyiségű energiát emészt fel.

Sokan orvoshoz fordulnak megoldásért, az általuk felírt gyógyszerek – itt fájdalomcsillapítókról és izomlazítókról beszélünk – azonban csak elfedik a tüneteket. Ez pedig nem oldja meg a problémát. A lényeg az, hogy ez nem orvosi, hanem működési probléma. Ebben az esetben tehát működési megoldásra van szükség.

A testet működési értelemben kell helyreállítani. Amit tudnunk kell: a test működése nagymértékben függ attól, hogyan érnek össze a fogaink – vagyis a harapásunktól.

Rengeteg kutatást végeztek ezen a területen. Dr. Roger Sperry, aki agykutatásáért Nobel-díjat kapott, azt állítja, hogy az agy energiájának körülbelül 90%-a a Föld gravitációs teréhez igazodó fizikai test állapotának megfelelően termelődik. Minél sérültebb az ember fizikai teste, annál több energiára van szüksége a gondolkodás, az anyagcsere és a regenerálódás folyamatainak végrehajtásához.

Mi történik tehát az emberi testtel, amikor mechanikailag károsodik? A különböző szakemberek másként nevezik ezt az állapotot. Egyesek CFP-nek, krónikus arcfájdalomnak hívják. Mások TMJ-nek vagy TMD-nek, azaz állkapocsízületi működészavarnak.

A konzervatív kutatók szerint a TMD a népesség körülbelül 25%-át érinti. Más orvosoknak azonban eltérő a véleményük: ha azokat is beleszámítjuk, akiknek erős fájdalom nélkül jelentkezik az állkapocsízületi zavar valamennyi tünete, akkor ez a Föld teljes népességének körülbelül 70%-a.

Az állkapocsízület megértéséhez ismerni kell az anatómiát. Vegyük az emberi testet. A test tetejét a fej, vagyis a koponya koronázza. Az alsó állkapcsot izmok tartják benne. Ha ezeket elvágnánk, az állkapocs egyszerűen a padlóra esne. Az alsó állkapocs az úgynevezett temporomandibularis ízületnél kapcsolódik a koponyához.

Az állkapocsízület nemcsak fel-le, hanem előre-hátra és oldalirányban is mozgatja az állkapcsot. Arra a pontra is figyelnünk kell itt, ahol a fej a nyakhoz kapcsolódik.

Mind a hét nyakcsigolya szerkezete összekapcsolódik, a csigolyák helyzete pedig nagymértékben függ az alsó állkapocs működésétől. A test minden ízülete képes behajlani és kinyúlni. Az állkapocsízület azonban nem. Amikor ugyanis a felső és az alsó állkapocs érintkezik, a temporomandibularis ízület mozgása leáll. Ezt fogászati okklúziónak nevezzük.

A fogak naponta sok ezerszer érintkeznek – amikor nyelünk, rágunk, iszunk vagy összeszorítjuk az állkapcsunkat.

Ha a harapásod nincs egyensúlyban, az egész testedre hatalmas hatást gyakorol. Ezt állkapocsízületi működészavarnak nevezzük. Ez az állapot fejfájást, migrént, nyakfeszülést, testtartás-változást, fülzúgást, szédülést, állkapocsízületi kattogást, szem mögötti fájdalmat, fog- és ínyfájdalmat, állkapocsfeszülést, arcfájdalmat, sőt horkolást vagy alvási apnoét (alvás közbeni légzéskimaradást) is okoz.

Mi okozza az állkapocsízületi működészavart? A leggyakoribb ok a normális légzési folyamat gyermekkori zavara (ezenkívül az arc fejlődésének romlásához és a TMD kialakulásához vezető okok közé tartozik a szoptatás hiánya vagy elégtelensége. John és Mike Mew brit orvosok kutatták és bizonyították ezt az összefüggést, mert a mell szopásának nagyon nehéz folyamata közben megfelelően fejlődik a száj apparátusa, az arcizmok, kialakul a nyelv helyes pozíciója és a felnőtt típusú nyelés. A cumisüveg vagy cumi szopásakor ezzel szemben nem megfelelően zajlik ez a folyamat, mivel a nyelv ilyenkor nem támaszkodik a szájpadnak. A csecsemő koponyája születési trauma miatt is deformálódhat. Ezerkétszáz csecsemő vizsgálatában 95%-uk koponyája deformált volt!)

Az állkapocsízületek a szájban ható két erő között fejlődnek. A nyelv úgy formálja az izmokat, hogy az arccsontot (a maxillát, azaz a felső állcsontot) felfelé nyomja. Az ajkak és az orcák izmai kívülről nyomják a felső állkapcsot. Növekedés közben a nyelv, az ajkak és az orcák izomerejének ez az egyensúlya tökéletesen fejlett, széles felső állkapcsi ívet hoz létre, amelyben minden fog elfér. Ez az ideális állapot.

De mi történik a valóságban? A környezetszennyezés és a modern társadalom terméktípusai a leggyakrabban allergiát okozhatnak. Ez az allergia akadályozza a normális orrlégzést.

Mindannyiunknak lélegeznünk kell. Ha nem tudunk az orrunkon át levegőt venni, a szánkon keresztül fogunk. Ehhez a szájat a normális, ellazult helyzetből – amikor a nyelv hegye a felső elülső fogak mögött, a szájpadon van – alsó helyzetbe kell mozdítanunk, amelyben a nyelv hegye az alsó fogak mögé kerül. Így lehet szájon át lélegezni.

Ez a nagyon egyszerű változás mélyreható következményekkel jár az arc, az állkapcsok, az állkapocsízületek és a fogak fejlődésére.

Azoknál, akik legalább részben szájon át lélegeznek, keskenyebb, V alakú felső állkapocs fejlődik. Az alsó állkapocs fogainak ezután a felső állkapocs helyzetéhez kell alkalmazkodniuk.

Mindannyian ismeritek azt a gyermekjátékot, amelyben meg kell találni egy adott alakú tárgy helyét. U alakú tárgy csak U alakú nyílásba illik. Egy U alakú tárgy nem felel meg a V alakú nyílásnak. Az alsó állkapocs U alakú marad, miközben a felső V alakú. Ezért nem záródnak megfelelően.

Van egy amerikai gyermekdal a csontokról: „Az állkapocscsont a fejcsonttal kapcsolódik, a fejcsont a nyakcsontokkal kapcsolódik”, és így tovább. Ez a dal igazat mond: amikor a felső és alsó állkapocs kapcsolata felborul, az egész testet érinti.

Az első negatív hatás az állkapocs izmait éri. Az állkapocs megfelelő működéséhez helyesen kell záródniuk a fogaknak. Ha e mechanizmusban zavar keletkezik, az izmok kénytelenek túlzottan dolgozni és elfáradni. Ezután más izomcsoportok támogatására lesz szükségük.

Ha ez az izomcsoport túldolgozza magát, felborul a fej nyakhoz viszonyított helyzete. A függőleges tartás helyett a fej előremozdul, a vállak és a medence pedig felemelkednek.

Hogyan segíthet ebben az esetben egy állkapocsízületi szakember? Először is: ha a fogak nem záródnak megfelelően, az egész szerkezet elmozdul.

Olyan ez, mintha két különböző típusú cipőt vennél fel. Képzeld el, hogy az egyik lábadon magas sarkú, a másikon alacsony sarkú cipő van, és így töltöd az egész napot.

Fájni fog a csípőd és a hátad. A harapás pedig ebben az értelemben még érzékenyebb az egyensúlyhiányra.

A milliméter törtrészei is egyensúlyhiányt okozhatnak az állkapocs és a koponya izmaiban. Ha azonban a szakember korrigálja ezt az egyensúlyhiányt, az állkapcsok normális helyzetbe kerülnek. Ez helyreállítja az egész test egyensúlyát és megtámasztását. (Itt rendkívül fontos kitérőt kell tennünk: fontos hozzáértő kraniodontológust találni, mivel az ilyen szakemberek a felső állkapocs optimális helyzetbe állításával kezdenek. Ha ugyanis az alsó állkapcsot ajtóhoz hasonlítjuk, akkor a felső jelenti számára az ajtófélfát. Bármennyire próbálod az ajtót a görbe félfához igazítani, kevés sikered lesz, amíg előbb ki nem egyenesíted a félfát. Pontosan ebben különbözik az ortokraniodontiai megközelítés a gnatológiától, amely csak az alsó állkapoccsal dolgozik neuromuszkuláris síneken; ezek rengeteg esetben nem segítenek, amit az egész híres orosz TMD-olvasói beszélgetés és az angol nyelvű TMD/TMJ-beszélgetési csoport is alátámaszt. A TMD alapkezeléseként figyelmet fordíthatsz az innovatív olasz Starecta-sínre is. Csak enyhe tágító hatást gyakorol a felső állkapocsra, a koponyát azonban más módon egyensúlyozza ki, miközben kiválóan támogatja az ízületeket, és a harapási síkot a nyaki gerinchez igazítja. A felső állcsont tágításához miofunkcionális gyakorlatokkal (mewinggel) együtt használható. Ebben az archívumban a két módszer kiegészíti egymást, nem pedig felcserélhető).

Hogyan oldja meg a szakember a problémát? Helyreállítja az egyensúlyt. Így eléri a megfeszült izmok ellazulását.

Egyes szakemberek azzal kezdik, hogy ULF T.E.N.S. segítségével mérik meg az izmok egyensúlyát. Ez az állkapocs- és nyakizmok egyfajta elektronikus masszázsa (érdemes megjegyezni, hogy sok világszínvonalú szakember számára ez a szakasz egyáltalán nem kötelező!)

A szakember kiszámíthatja a felső és alsó állkapocs kapcsolatát, és különleges lenyomatot készíthet. (A gnatológusok véleményük szerint „egészséges helyzetben, a beteg neuromuszkuláris anatómiai sajátosságait figyelembe véve” rögzítik a harapást, de már beszéltünk az ajtóról és az ajtófélfáról, valamint arról, miért fontos az utóbbival kezdeni a munkát. A Starecta-módszer másként, mégis hatékony módon oldja meg ezt a problémát).

Ez az új helyzet megtámasztja az állkapcsot és a nyakat. A test gyorsan reagál, az izmok pedig ellazulnak. Az izom- és idegfeszültség megszűnése rendkívüli hatást gyakorol az ember közérzetére.

Milyen előnnyel jár a TMD kezelése? Megszűnik az izomfeszülésből eredő fejfájás és a nyak-hát fájdalma. Elmúlik az ízületi kattogás. Megszűnik a fülzúgás és a szédülés. Helyreáll az arc magassága, és javul a testtartás. Még a horkolás problémája is megoldódik. Ez segít jobban aludni és energikusabbnak érezni magad. Így visszatér a harmónia az életedbe!